Nader és Simin - Egy elválás története

De nincs az az erkölcsi iránytű, ami megmutatná, mi a helyes és kinek van igaza abban az érzelmileg és morálisan igen összetett helyzetben, melybe a film hősei kerülnek.
 
Asghar Farhadi (Elly története) Berlinben sokszorosan díjazott alkotásában a jómódú, középosztálybeli házaspár válópere egyébként csak a kiindulási pontot jelenti, amitől a cselekmény során igen messzire kanyarodunk – olyannyira, hogy hamarosan egy egészen más bírósági meghallgatás kerekedik az eseményekből, melyekben Naderen és feleségén kívül érintetté válik a férfi Alzheimer-kóros édesapjára vigyázó kisgyermekes asszony és annak hirtelen haragú, munkanélküli férje is. 
 
A Nader és Simin erősen illeszkedik az iráni film hagyományaiba (lásd: dokumentarizmus és kulcsfontosságú gyerekfigurák), miközben egy olyan világot tár elénk, mely a miénkhez nagyon hasonló és mégis annyira más. Az egy krimi (de legalábbis egy nyomozás) izgalmaival vetekedő mű elejétől a végéig leköt, és egy percre sem enged el; s habár sok minden feszül benne egymásnak (társadalmi különbségek, érdekellentétek, más és más igazságok), minden manipulációtól mentesen mutatja meg, hogy néha a jó emberek is hazudnak és bántják egymást, és van, hogy aki hibás, azt sem lehet igazán hibáztatni.