"...az egész szórakozásnak indult..." - a Percossa tagjaival beszélgettünk

Az év elején hatalmas sikerrel mutatkozott be hazánkban látványos, és egyben rendkívül humoros műsorával a holland ritmusszínházi társulat, a Percossa. Október 8-9-én ismét Budapesten láthatjuk a négy konzervatóriumot végzett, ízig-vérig dobost – Nielst, Eric-et, Renét és Janwillemet –, akikkel terepszemléjük során beszélgettünk a Millenáris Teátrumban.
- Mi az első dolog, amit megnéztek a helyszínen egy-egy koncert előtt? A színpad? 
 
Niels: - Igen, most ez volt az első. Fontos a hely atmoszférája is, de persze mindig más egy üres terem, felkapcsolt lámpákkal.  
Eric: - Fontos nagyon a színpad mérete, hiszen több különböző koreográfiánk is van, amikhez sok mindent le kell cserélni. Ott van például az argentin boleadoras. Ezek olyan golyók, amiket magad körül forgatsz, és úgy adják a ritmust. Egy embernek legalább 3 méteres helyre van szüksége hozzá, ha nem akar senkit sem kinyírni maga körül. A padló is fontos, a linóleum például nem túl jó nekünk, hiszen alig van hangja. 
 
- Hány hangszert használtok egy előadás alatt? 
 
Eric: - Ez a mostani show nem is olyan vészes ilyen szempontból, de azért több mint százat így is. 
 
- Hollandként hogyan kerültetek Franciaországba utcazenésznek? 
 
René: - Ez egy egyszerű történet. A konzervatóriumban tanultunk, és kitaláltuk, hogy Franciaországba utazunk nyaralni. Elhatároztuk, hogy megpróbálunk egy kis pénzt is keresni. Új hangszereket akartunk venni, hogy a Percossa minél nagyobb lehessen. 
 
- Elég sokáig játszottatok aztán az utcán... 
 
René: - Igen, az egész szórakozásnak indult, aztán jó 10-12 éve ugye átvittük az egészet profibb körülmények közé, színházakba. Rájöttünk, hogy nagy szükség van színpadra, fényekre, hangosításra... 
 
- Hogyan születik egy műsorotok? Hogyan képzeljük el az egész munkafolyamatot az első ötlettől a főpróbáig? 
 
René: - Sok időt töltünk együtt, és olyankor gyakran ötletelünk. Ericnél általában ott van a számítógépe, így szép lassan nekiállunk kidolgozni mindent. Miután összepróbáltuk párszor, megmutatjuk a rendezőnknek, aki újabb ötleteket tesz hozzá. Valahogy így születnek az előadások. Most amúgy már dolgozunk is az új műsoron. 
 
Eric: - Összesen legalább egy év, mire összeáll egy műsor, de inkább több. Aztán azt utána 3-4 éven keresztül játsszuk, például otthon Hollandiában. 
 
- Mennyit improvizáltok egy koncerten? 
 
René: - Többnyire minden rész meg van tervezve előre, de azért ezen belül van némi szabadságunk. Persze sok múlik a közönségen is.  
 
Eric: - A közönség reakciója – vagy épp az, ha nem reagálnak – ad némi szabadságot, és ilyenkor akár fel is gyorsíthatunk, vagy lelassíthatunk dolgokat, hogy legyen idő improvizálni. Túl sok mindennel azonban nem tudunk előállni, hiszen a fényektől kezdve minden adott, és pontosan ki van számítva. 
 
- Utazásaitok során mennyi időt töltötök új inspirációk, ütemek felkutatásával? 
 
René: - Folyton ezt csináljuk! Nem csak ütemek, hanem zenék iránt is kutatunk. Nagyon érdekel minket, hogy miként játszanak a különböző emberek. Rengeteget lehet tanulni az olyan szenvedélyes, energikus, életteli játékból, amit mondjuk a cigány muzsikosoknál, vagy Afrikában látunk. 
 
Eric: - Van például számos utcai művész is, főleg Párizsban, de akár nálatok is, vagy Madridban, akiktől sokat lehet tanulni. Nemrég Barcelonában láttunk egy művészt, aki gyakorlatilag nem csinált semmit, csak lebegett. Ott álltunk, és próbáltuk megfejteni, hogy vajon mi lehet a titka. Szóval a zene mellett figyeljük a különböző egyéb trükköket, ötleteket is. 
 
René: - Ma reggel például egy budapesti hangszerboltban fedeztem fel egy fém edényt, amiről kiderült, hogy egy cigány hangszer. Mindig érdekes megtanulni újabb hangszerek használatát, ráadásul annyi olyan van még, amit nem is ismerünk, pedig felhasználhatnánk. 
 
- Mi volt a legérdekesebb, vagy legfurább hangszer, vagy akár tárgy, amin eddig játszottatok? 
 
Niels: - Hehe, vigyázz, mit kérdezel! Tegnap is feltették nekünk ezt a kérdést, mire mi elkezdtünk dobolni a műsor házigazdáján.  
 
Janwillem: - Igen, a legdurvább a tévés műsorvezető volt! Egyszer pedig játszottunk egy széles műtárgyon, ami egyfajta hatalmas cső volt. A hangja nem volt annyira különleges, de vizuálisan egyenesen lélegzetelállító látványt nyújtott. Hatalmas élmény volt rajta játszani! 
 
- Számos társulattal dolgoztatok már együtt. Melyik volt a legérdekesebb, vagy legnagyobb projekt eddig, amiben részt vettetek? 
 
René: - A legérdekesebb talán az volt, amikor először dolgoztunk együtt Itzik Galili izraeli-holland koreográfussal, akit felkértek, hogy készítsen a Bale Da Cidade nevű Sao Paulo-i balett társulatnak egy darabot. Hatalmas siker lett az az előadás, és még mindig játsszák. Egy nagy holland fesztiválon egyszer mi is előadtuk velük.  
 
Niels: - Igazából vicces ez a kérdés, hiszen mindig az adott projekt a legfontosabb, összehasonlítani pedig nem igazán lehet őket egymással. Fantasztikus volt persze ez a darab, és hatalmas sikert aratott, de ugyanilyen jelentőséggel bír a többi is. Írtunk már darabot Németország egyik legnagyobb szimfonikus zenekarának is, de maibb projekteken is dolgoztunk már. 
 
- Armin Van Buurennel is volt egy közös előadásotok... 
 
Eric: - Igen, az Armin Only! Felkért minket egy érdekes, közös projektre, és remekül sült el a dolog, még egy közös track is lett belőle! 
 
- Van olyan álomprojekt, amit nagyon szeretnétek megvalósítani? Vagy olyan társulat, zenész, akivel szívesen dolgoznátok együtt? 
 
Eric: - Néha csak akkor jössz rá ezekre, ha már ott vagy, benne vagy. Tavaly például ha megkérdezték, volna, hogy mit szólok egy budapesti fellépéshez, biztos azt válaszoltam volna, hogy „rendben, jó ötlet”. Majd jött a Trafó, ami egy remek hely, utána pedig meghívást kaptunk a Millenárisra, szóval reméljük, hogy legközelebb már az Arénába hívnak, hehe. Igazából ezek a dolgok jönnek maguktól, de persze merni kell álmodni. Egyelőre az a célunk, hogy minél nagyobb helyeken játszhassunk, minél több embernek. 
 
René: - Ha valaki felkeres minket, arra mindig nyitottak vagyunk. Mielőtt Itzikkel dolgoztunk volna, gondoltunk rá, hogy szívesen közreműködnénk egy balettben, aztán nem sokkal később jött a meghívás. Persze fel tudnék sorolni számos koreográfust, színházi embert, vagy ismert zenészt, akivel szívesen dolgoznék, de nem szoktuk erőltetni az ilyesmiket, általában mindig megtalálnak minket. 
 
Janwillem: - Én például nem bánnám, ha játszhatnánk mondjuk három hónapon keresztül a Broadway-n, vagy a londoni West Enden. Egyelőre azonban így is számos országba eljutunk, most itt vagyunk például a Millenárison, és minden bizonnyal jövőre is jövünk hozzátok, és tényleg csak azt szeretnénk, hogy egyre nagyobb helyeken léphessünk fel. 
 
- Kiemelt szerepet játszik az életetekben a zeneoktatás, volt például egy középiskolásoknak szóló programotok is... 
 
René: - Igen, ez így van. Volt egy program kifejezetten problémás tanulókkal. Az elején fogalmunk sem volt, hogy mihez kezdjünk velük, enyhén szólva sem voltak túl lelkesek. A végére azonban Amszterdam egyik legnevesebb koncertcsarnokában léptek fel, és rettentő büszkék voltak magukra, ami nekik és nekünk is hihetetlen érzés volt. Rengeteget jelentett a számunkra, hogy sikerült mindezt elérnünk velük. 
 
Eric: - Egyrészt az utcáról jövünk, másrészt viszont képzett, konzervatóriumot végzett zenészek vagyunk, mindemellett pedig mindegyikünknek van egy erős személyisége. Ezek a dolgok tesznek minket jó tanárrá.  
 
Niels: - A Percossa mindig is nyitott volt, legyen szó fellépésről vagy oktatásról, gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt. Ez az, amiben jók vagyunk. 
 
Eric: - Sajnos elég felszínes a holland kulturális oktatás, ezért is van szükség az olyan csapatokra, mint amilyen a Percossa is, akik oktatási programokat hoznak létre. Ezek hiányában könnyen lehet, hogy 5, vagy akár 3 év múlva a srácok már semmit sem fognak tudni a zenélésről. Csak az R&B-t és a rapet fogják ismerni – ami persze nagyon jó dolog, mi is szeretjük –, de ezen kívül semmi mást, és az lesz nekik az élő fellépés, ha egy DJ lejátssza a dalokat. Ha nem foglalkozunk velük, akkor talán fel se fogják majd, hogy milyen az, amikor egy zenekar élőben játszik. 
 
- Januárban játszottatok először nálunk, a következő itteni koncertekre pedig október elején kerül sor. Mire számíthatunk? 
 
Janwillem: - Egy élvezetes műsorra! Szórakozásra, jó ritmusokra, akrobatikára, sok energiára, érzelmekre, humorra, nevetésre... 
 
Niels: - Lehet az a legjobb, ha nem számítanak semmire az emberek. Biztos vagyok benne, hogy boldogan, mosollyal az arcukon fognak távozni. Ez az egész lényege! Mi mindig jól érezzük magunkat, amikor együtt zenélünk, az pedig az egyik leggyönyörűbb dolog, hogy a közönségnek is át tudjuk ezt adni. Nincs is jobb dolog, mint amikor odajön valaki hozzád egy koncert után, és elmeséli, hogy akármilyen nehéz időszakon is megy épp keresztül, a koncertünk, vagy épp egy DVD-nk felvidítja, és visszahozza az életkedvét. Ezért érdemes ezt csinálni. 
 
Percossa
2011. október 8., szombat 16:00
Millenáris - Teátrum
Jegyár: 5900 Ft
 
2011.10.06
|


Játék
One-woman show egy utolsó felvonásban William Luce művéből a GK Társulat és a Manna produkciójában.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.