Életrevalók

Olyan dolgokat, mint az élet szeretete és a tolerancia. Ilyen ez a film is, csak francia. Kezdjük ott, hogy a film odahaza, Franciaországban iszonyat nagy siker, és több millió francia aligha tévedhet, miközben a politikai korrektség bűvöletében élő amerikai kritikusok a hajukat tépik az Életrevalók faji sztereotípiáin.
 
Mert ugye arról van szó, hogy adott egy nyaktól lefelé béna milliomos (Francois Cluzet), aki egykor habzsolta az életet, majd egy siklóernyős baleset kerekesszékbe kényszerítette, és azóta minden ápolót elmart magától. Aztán adott egy fekete srác (Omar Sy), aki épp a börtönből szabadult és ugyan jelentkezik az ápolói állásra, de csak azért, hogy az elutasítás után újra kaphasson segélyt – ám milliomosunknak szimpatikus lesz a srác és felveszi a munkára.
 
Innentől kezdve „az ellentétek vonzzák egymást” című műsort láthatjuk, a kifinomult gazdag világ affektálása találkozik az utca nyers bájával, és ugyan akadnak súrlódások, de az életteli fekete srác és az életből kifelé gördülő arisztokrata nekivág a világnak, kicsit úgy, mint Jack Nicholson és Morgan Freeman A bakancslistában. Mindez persze akár irtó nagy giccs is lehetne, ha nem lenne rendkívül profi módon és rengeteg humorral összerakva – és mint mondottuk, több millió francia aligha téved.