Aglaja
Aglaja, 2012 Színes, magyar-lengyel-román játékfilm, 110 perc
Alig egy hónappal Cserhalmi Sára besúgós rendezői debütálása után egy másik szemlefilm, Deák Krisztina Aglajája is a mozikba került. A rendezőnő a Köd, a Jadviga párnája és A miskolci boniésklájd után megint hozott irodalmi anyagból dolgozott...

...ezúttal a fiatalon elhunyt, román-magyar származású svájci írónő, Aglaja Veteranyi 1999-es A gyermek a forró puliszkába esett című önéletrajzi ihletésű regényét adaptálta.

A legtöbb filmnek nem tesz jót, ha nehéz körülmények között és nagyon hosszú ideig készül, a magyar-lengyel-román koprodukcióban forgott Aglaján azonban nem érződik az izzadság, a „ha már elkezdtem, csak azért is befejezem” kényszere, sőt mintha inkább jót tett volna neki az érlelési idő. Nyolc évvel előző filmje után Deák Krisztina igazán erős drámával érkezett, amelynek még a kisebb hibákat is megbocsátjuk. Például azt, hogy itt-ott megbillennek az arányok – egy-egy jelenet túl sok, más meg túl rövid –, vagy hogy az olykor túl irodalmi mondatok néha idegenül csengnek a szereplők szájából. Mindezek ellenére is kijelenthetjük, hogy a cirkuszos családba született kislány (előbb Jávor Babett, majd Móga Piroska játssza a címszereplőt) felnőtté válásának történetét okosan, átgondoltan elmesélő, helyenként egészen magával ragadó Aglaja – amely nagyban köszönheti sikerét a tökéletes színészválasztásnak: a két főszereplő lány és az anyát játszó Ónodi Eszter mellett a kisebb szerepekben olyanok remekelnek, mint Bogdán Zsolt, Jordán Adél, Lázár Kati, Esztergályos Cecília vagy Kamarás Iván – felüdülés azoknak a hazai romkomokban és érfelvágós szociovíziókban megfáradtaknak, akik még hisznek a magyar filmben. 

zsinora
2012.10.05