Valaki szinte véletlen lesz keresett dzsigoló, férfieszkort, vagy aminek nevezzük – ilyet láttunk már, például a végtelenül idegesítő Rob Schneider főszereplésével készült Tök alsóban, és a Bérgavallér története is szinte ugyanez, csak valamivel fajsúlyosabb színészekkel és rendezővel. 

Hősünk, a gyakorta szótlan, de karakteres arcélű Fioravante (John Turturro, aki egyben írta és rendezte is a filmet) csődbement könyvesboltos barátja unszolására ugrik bele a pénzes munkába egy kikapós bőrgyőgyásszal (Sharon Stone), és mivel az első alkalom jól sül el, beindul a biznisz, egészen addig, amig össze nem akad egy sebezhető, őszinte asszonnyal, aki igazi érzéseket kelt benne - amivel viszont kivívja a helyi ortodox zsidó polgárőrség haragját.  

Mindez szórakoztató, de azt nem mondhatnánk, hogy jól kidolgozott, alaposan átgondolt forgatókönyv alapján készült. Turturro nem találta meg a helyes egyensúlyt a vígjátéki hímringyó vonal és a szentimentális szerelmi szál között, talán nem is igazán erőlködött. Szerencsére ott van a babaarcú, icipici Vanessa Paradis, aki az éneklés mellett időről időre színészkedik is, és ezúttal ő az, aki némi súlyt, tartalmat és valós érzelmet hoz ebbe a nagyon szimpatikus és szerethető, de roppant mód felejhető és könnyed darabba.