A pokol kapujában
Araf, 2012 Színes, feliratos török-francia-német filmdráma, 124 perc
Tudományos tény, hogy léteznek könnyed török vígjátékok, lendületes akciófilmek, sőt, horrorfilmek is, de a világ nagy fesztiváljaira, majd az adott országok moziforgalmazásába mégis kizárólag a sanyarú sorsok krónikásai jutnak el. Tényleg ezt szeretnénk látni Törökországból?

Hol is játszódhatna máshol egy igazi török művészfilm, mint a kamionok és országúti éttermek világában? A széparcú Zehra (Neslihan Ataguul) egy autópálya melletti étteremben,  az egykori karavánszerájok modern verziójában dolgozik valahol egy kopár iparvidéken, a szabadidejében pedig bánatosan néz ki az ablakon. Egy fiatal kollégája udvarol neki, de nehéz komolyan venni, hisz a srác legfőbb ambíciója, hogy bekerüljön egy tévés vetélkedőbe, a lány pedig egy hallgatag kamionsofőrrel (Ozcan Deniz, énekes, író és tévés celeb) kezd titkos viszonyba. Meg is lesz az eredmény egy nem kívánt terhesség formájában, és innen kezd Yesim Ustaoglu rendezőnő különben szépen komponált és gyönyörűen felvett filmje igazán nyomasztóvá válni, egész pontosan úgy, mint a szintén török Pelin Esmer nemrég bemutatott Az őrtorony című filmjében.

 

Az immár ötödik nagyjátékfilmjével a nagy fesztiválokat bejáró rendezőnő becsületére legyen mondva, hogy egyrészt szépen és érzékenyen vezényli le történetét – ha a már első ránézésre is kilátástalan szerelmi szálát kissé hosszúra is nyújtja -, és a legvégére azért nyújt némi reményt hősei és a sötétben kissé elkámpicsorodott néző számára is. Igaz, következetesebb lett volna önmagához, ha ezt nem teszi.

Vízer
2014.06.19