Az emlékek őre
The Giver, 2014 Színes és fekete-fehér, magyarul beszélő amerikai sci-fi, 97 perc
Az éhezők viadala-filmek frenetikus sikere hozta a várakozásnak megfelelő eredményt: megérkeznek a hasonmások, a hazai mozikba elsőként Az emlékek őre, ami ugyan kevésbé akciódús, mint a koppintott sorozat, viszont nem túlságosan elgondolkodtató.

Bár egyértelmű, hogy a film Az éhezők viadala utánérzése, valójában egy több mint 20 éves regény adaptációja a nagyvászonra, ami ráadásul egy olyan, általunk rendkívül nagyra becsült színész, mint Jeff Bridges kedvenc, hosszan dédelgetett projektje. Mindezt csak azért soroljuk, hogy némi hozzáadott értékkel ruházzuk fel a filmet, aminek valószínűleg nagy jövőt szántak, és ami sajnos igen felejthetőre sikerült.

 

Egy jövőbeli társadalomban járunk, ami első ránézésre ideálisnak tűnik: mindenki egyenlő és elégedett, általános a jólét, de nincsenek érzések és emlékek. Minden 16. életévét elért fiatalnak megszabják, mivel foglalkozzon, és itt derül ki, hogy a lelkes Jonasra (Brenton Thwaites) vár a nagy feladat, hogy a közösség emlékeit őrizze. Ebben lesz segítségére az emlékek már idős előző őre (Bridges), aki azonban egész más szerepet szán a fiúnak, mint a közösség elöljárói.

 

A következő másfél órában megtudjuk, hogy bár az emberiség bűnei számtalanok, az érzéseket mégsem lehet betenni a kredencbe. Ami nagy igazság, csak itt olyan reszelősen adják mindezt a tudtunkra, és olyan nehézkesek a fordulatok – például, ha a város lakóinak nincsenek érzései, miért vannak határok, ha nincsenek emlékek, hogyan találnak haza? -, hogy az a nyilvánvaló jó szándék ellenére is helyenként már a banálisból átfordul a kínosba.

Vízer
2014.09.08