A keresés
The Search, 2014 Színes, feliratos francia dráma, 129 perc
Rémes dolog lehet rendezőként Oscar-díjat nyerni. Persze, fantasztikus érzés lehet megnyerni, átvenni meg minden, de mit csinál az ember utána, ismerve a vele járó elvárásokat, és tudván, milyen kicsi esély van arra, hogy ezt a sikert újra megismételje.

És most valami egészen más! – gondolhatta Michel Hazanavicius, és miután a könnyed és elegáns A némafilmessel Oscar-díjat nyert, úgy döntött, hogy egy komoly és nehéz témát dolgoz fel. Kiindulópontként Fred Zinnemann azonos című, 1948-as filmjét használta, ám a háború után egy zsidó kisfiún segítő amerikai katona történetét modernizálta, és így jutottunk el 1999-be, a második csecsen háborúhoz, és egy Hadzsi nevű csecsen fiúhoz.

A 9 éves srác végignézi szülei halálát, majd egy menekülttáborban köt ki, és végül egy emberjogi szervezet francia munkatársnője fogadja be ideiglenesen a beszélni sem hajlandó gyereket. Eközben megismerjük a fiú nővérét, aki az egész háborús övezetet végigjárja, hogy megtalálja a testvérét, és találkozhatunk egy orosz kiskatonával, aki ártatlan tekintetű civilként kerül a seregbe, ahol aztán ostoba gyilkológépet faragnak belőle.

A keresés jó szándékú darab, komoly hibák nélkül, ám ez a jó szándék ránehezedik az egész filmre, és megfojtja magát a történetmesélést, mert minden csak arról szól, mi helyes, és mi nem. A jó szándék persze érthető és becsülendő, sőt, a nemrég szintén orosz agressziót átvészelő Grúziában felvett filmben vannak jó részek és jó szálak is. Az orosz katona története akár egy másik filmet is megért volna, a nővér meséje is jó, de a nyugati hősnő „ütköztetése” az itteni értékekkel hamisan cseng, ami azért ironikus, mert ezt a szerepet Bérénice Bejo, a rendező felesége kapta. Márpedig a rendező felesége mindig szent! 

Vízer
2015.10.30