Neon démon
The Neon Demon, 2016 Színes, feliratos, francia-amerikai-dán thriller, 110 perc
Jesse (Elle Fanning) gyerekkora óta arra készül, hogy egyszer majd az egész világ a lábai előtt hever. Fényes modellkarrierről álmodik, ennek reményében költözik Los Angelesbe, ahol tárt karokkal vár rá a szakma, de a sikert nem adják ingyen, nagyon nem.

A feltörekvő modellek a nála fiatalabb és szebb lányok vérében fürdőző Báthory Erzsébetet megszégyenítő technikákkal igyekeznek kiiktatni egymást – nem vicc, Nicolas Winding Refn a (már részben megcáfolt) Báthory-legendából merítette az ihletet új mozijához, a „kifutó-horrorhoz". Winding Refn-t 2013-ban Cannes-ban a Csak Isten bocsáthat meg bemutatóján ugyanaz a közönség fütyülte ki, aki két évvel korábban az egekbe emelte a Drive miatt. Három éve várjuk kíváncsian, hogy a dán filmrendező – akinek a pályája egyszerre indult a rá is ható dogmamozgalommal – vajon képes-e felülmúlni vagy legalább megismételni neonfényben úszó egzisztencialista melodrámája sikerét. Hogy elfeledteti-e velünk az érthetetlenséggel, művészeti öncélúsággal és túlzott erőszakkal vádolt bosszúfilmje kudarcát, vagy másodszor is megpróbál hülyét csinálni belőlünk.

A tény, hogy Winding Refn a Neon Démonban egy törékeny, szőke lányra cserélte Ryan Goslingot, és a modellek világa, mint merőben új tematika is a rendezőnek azt a törekvését jelzi, hogy szakítani akart az előzményekkel. A neonlámpákkal bevilágított, sötét terek uralta látvány, a melankolikusból tragikusba forduló hangulat és a cselekmény egyre fokozódó feszültsége viszont egyértelműen abba az irányba mutat, hogy Winding Refn elsősorban a Drive-ot szeretné eszünkbe juttatni saját magával mint branddel kapcsolatban.  

zsinora
2016.06.17