A Vándorszínészekkel egy igazi all star színészválogatottat (Gáspár Sándor, Rudolf Péter, Hegedűs D. Géza) hozott össze, de a főszerepeket inkább fiataloknak adta. Szívesen mondanám, hogy az elszegényedett, XIX. századi Magyarországon játszódó és egy vándorszínház társulatáról szóló mozi egy szívhez szóló szerelmeslevél a színházhoz – mert a cél nyilvánvalóan valami hasonló lehetett –, csakhogy a Vándorszínészek teljesen darabjaira hullik a road movie-s, epizodikus cselekményben, és sajnos ifj. Vidnyánszky és Martinovics Dorina kivételével a legtöbb nagy nevünk bizony el-elcsúszik a ripacskodás irányába. A film látványvilága ráadásul erősen szegényszagú: ennél ma már a magyar tévéfilmek is jobban néznek ki.