Nem véletlenül pont ezeket a filmeket hoztam fel: az elsőfilmes Ari Aster munkája a Graham család széthullásáról ugyanis leginkább velük áll rokonságban. Minden egy temetéssel indul. A titokzatos nagyi meghal, és utána már semmi sem a régi Grahaméknél, ugyanis a nagymama furcsa módon behálózta az egész családot, és olyan örökséget hagyott rájuk, amivel képtelenek megbirkózni. A film kőkemény gyászdrámaként legalább annyira megállja a helyét, mint lélektani horrorként, és azért annyira rémisztő, mert sokáig nem tudjuk eldönteni, hogy a rémképei csak egy torz elme szüleményei, vagy a valódi gonosz jelenlétének jelei.