Lara Croft: Tomb Raider 2. - Az élet bölcsője
Az élet bölcsője - Lara Croft Tomb Raider: The Cradle Of Life, 2003 l Színes, magyarul beszélő, amerikai-angol akciófilm, 117 perc
Lara Croft, a számítógépes játékból szalajtott szupernő visszatért, de ez nem is annyira első mozifilmje sikerének köszönhető, sokkal inkább a természetéből következik. Ő már csak ilyen. Csaknem egy tucatnyi digitális játékkalandot járt már meg, egy film hogy volna neki elég. Főleg ha egy olyan, nem csak testi adottságokban passzoló, de színészileg is figyelemre méltó hús-vér nőszemély alakítja a szerepét, mint Anjelina Jolie.

A játékszabályok ugyanazok: a cél egy olyan régiségnek, Pandora szelencéjének megszerzése, amely korlátlan világuralmat biztosít birtokosának. A főgonosz kegyetlen bérenceivel természetesen rosszra akarja felhasználni az így elnyerhető hatalmat, Croft kisasszony ellenben mindent elkövet, hogy megakadályozza e tervében és régészi megszállottságát legyőzve a baljós holmit megőrizze ott, ahol van - bár igyekezetében legalább annyira hátráltatja, mint segíti egy jóképű, ám megbízhatatlan fiatalember. 

Egy jó játékban azonban nem a cél, hanem maga a játék a lényeg. A Tomb Raider esetében a rejtelmes helyszínek felderítése, a száguldozás mindenféle dögös járműveken és az összecsapások a válogatott gonosztevőkkel. Szóval van itt búvárkodás Szantorini mellett, kutatva Nagy Sándor elsüllyedt templomát, motorozás a Kínai nagy Falon, ejtőernyőzés egy hongkongi felhőkarcoló tetejéről, afrikai szafari (benne nem fakultatív találkozás emberevő kőszörnyekkel) és sok-sok bunyó a legkülönbözőbb helyszíneken barlangtól laboratóriumig. 

Jan De Bont rendező (Féktelenül, Az átok) filmje egyértelműen jobb, mint első rész, noha az talán különlegesebb helyszínekkel dicsekedhetett. Ezúttal játékosabb a hangvétel, a régészeti feladványok ugyanakkor vannak annyira valószerűek, mint Indiana Jones kalandjaiban, és a romantikus szál feltétlenül hihetőbb.

nelson
2003.09.01