Négy szerelemhez négy helyszín illik, nevezetesen Moszkva, Róma és Budapest, no meg a világűr. Itt lebeg magányos műholdjában az ottfelejtett orosz űrhajós, aki döbbenten értesül arról, hogy kötéltáncos felesége a várakozást megunva lelépett egy olasz illuzionistával, és Róma felé tart. Persze hamar megtudjuk, hogy mire is számíthat az ember hiszékeny lánya egy olasz bűvésztől, de addigra már hip-hop megismertük a zavart kriminálpszichológus-nő és a szerelemféltésből emberölést elkövető rab furcsa viszonyát, tanúi lehetünk annak, hogyan fut egymás karjaiba egy kedves mikrobiológus fiú és egy afrikai lány, illetve hogy talál egymásra a vagány fodrászlány és a sokat látott nyugdíjas. És hogy mi köti össze ezeket a furcsa kapcsolatokat? Talán a távolság, amely hőseink földrajzi, társadalmi helyzete vagy éppen kora között van? Talán a boldogtalanság, amit a rendező tartogat számukra? 

Nem könnyű kirakósjáték az Ég veled!, és Pacskovszky József (Esti Kornél csodálatos utazása) csak nehezíti a dolgunkat azáltal, hogy mindegyik történetnek más-más a hangvétele és valóságérzete. Mert e szerelmek nemcsak hétköznapi csalódásokat tartogatnak, hanem néha bizarr, egyenesen szürreális vagy mágikus elemeket - és remek alakításokat a szó szerint sokszínű nemzetközi színészgárda részéről. Bár senkire nem lehet panasz, nem véletlen, hogy a női érzékenységre hangolt filmben pont Tóth Ildikó és Balla Eszter játéka a legjobb - a másik két női főszereplőtől csakis a kissé zavaró magyar szinkron miatt vontunk le pontokat. És mivel nem szégyen a nosztalgia, én imádtam, hogy pont a Ragyogj, ragyogj csillagom! a film visszatérő dala.