Végül igencsak salamoni döntés született, ami mindenkinek juttatott egy kicsit a jóból. Ang Lee-nek például a legjobb rendező trófeáját, melynek odaítélésével a Filmakadémia hivatalosan is elismerte mindazokat az erényeket, amelyek a Túl a barátságont az elmúlt idők egyik legbecsesebb amerikai közönségfilmjévé tették. Lee sokszor és sok helyen hangoztatta, hogy filmje mindenekelőtt szerelmesfilm, a westernekből ismert vad amerikai táj szélesvásznára festett, tragikus lovestory, mely témájánál és ecsetkezelésénél fogva egy másik amerikai mester (Lee tajvani születésű ugyan, de bátran nevezhetjük amerikai direktornak) filmjére, a Clint Eastwood rendezte A szív hídjaira emlékeztet.  

Mindkettő lassan építkező, a tájra és a színészi játékra egyaránt odafigyelő kamaradráma, mely az amerikai vidék szépségével és prüdériájával egyaránt szembesíti a tiltott viszonyt folytató szerelmeseket. Míg Eastwoodnál egy vidéki háziasszony és egy átutazóban lévő fotográfus között szövődik a külvilág előtt vállalhatatlan kapcsolat, Lee-nél két pásztorfiú, vagy ha úgy jobban tetszik, cowboy élete megy rá az egymás iránti szerelemre. Lee évtizedeken átívelő története a látszatéletek és a valódi vágyak között őrlődő hősök életének visszafogott, mégis szenvedélyes krónikája, melynek hitelét - és ez nem kis dolog - az idő múlását szemléltető sminktrükkök sem kisebbítik.