Madarak
The Birds, amerikai thriller, 115 perc, 1963
Ha létezik minőségi paráztatás, akkor annak minden bizonnyal Hitchcock a nagyapja, vagy inkább ősapja. Félelmetes, hogy filmjei még így, 40 év távlatából is képesek - lepipálva a távol-keleti horror dömpinget - masszív lúdbőrt kiváltani a gyanútlan szemlélőből.

A Psycho után a Madarak a legismertebb és legtöbbet emlegetett filmje, sztoriját Daphne du Maurier kisregénye adja, akitől már vászonra vitte korábban a Manderley-ház asszonyát, ill. a Jamaica vendéglőt. A történetben pont az fogta meg a mágust, hogy ártatlan madárkák tömörülnek elvetemült hordákba, és rontanak neki minden ok nélkül a mit sem sejtő és többnyire tehetetlen embereknek, tökéletes helyzetet teremtve a borzalmak közötti lélekboncolgatásra. Ebben Hitchcock igazi nagymester; a pillanatokat mindig a végletekig nyújtja, a drámai feszültség mintaszerűen felépített, az elhaló női sikolyok pedig sosem csupán öncélú hatáselemek. A madárhangokból összevágott innovatív zajzene elképesztő hatással működik a film alatt; azzal, hogy ténylegesen az ember idegeire mászik, pont a kellő pszichés ráhangoltságot váltja ki.  

Mivel Hitchcock és a számítógépes animáció ekkortájt még nem ismerték egymást, furának és néhol nevetségesnek is tűnhetnek a műmadarakkal forgatott jelenetek, azonban a mesterien megoldott vágás segít áthidalni ezt az evolúciós szakadékot is. 

macsek
2006.04.24