Maradj!
Stay, 2005 Színes feliratos amerikai thriller, 99 perc
Ha történetünk hőse pszichiáter, akkor mérget vehetünk rá, hogy a valóság és a képzelet közötti jelképes vonal hamar elvékonyodik, amely egyszerre vezethet tudathasadáshoz és filmszakadáshoz.


Amennyiben elbeszélésünk főhőse ráadásként nevetségesen rövid szárú nadrágban közlekedik, már azt is sejthetjük, hogy ezúttal nem ő fog páciense pszichéjében vájkálni, hanem fordítva. A rövid nadrágszár a legtöbb kultúrában ugyanis a gyengeség jele, a többi kultúrában viszont egyáltalán nem hordanak nadrágot. Szóval Sam Foster (Ewan McGregor), a jó nevű és jóindulatú pszichiáter egy helyettesítés során egy furcsa fiatalemberrel kerül szembe, aki közli vele, hogy pár nap múlva, a 21. születésnapján főbe lövi magát. Mivel nyilvánvaló, hogy a srác komolyan gondolja, amit mond, Foster doktor mindent megtesz, hogy megakadályozza a tragédiát, és lassan az eset megszállottjává válik, annál is inkább, mert a doki csaja is próbálkozott már ilyesmivel korábban. Mindez azonban csak egy olvasata az eseményeknek, mert Marc Forster rendező (Szörnyek keringője; Én, Pán Péter) keményen megdolgozik azért, hogy filmje minél nehezebben legyen dekódolható.

A kulcsként szolgáló elejtett mondatok, a háttérben mozgó alakok és New York építészetének megbolondított geometriája szürreális álomképpé olvadnak össze, amelyet egy, a valóságtól egyre távolodó elme rezdülései irányítanak. A Maradj! első ránézésre David Lynch munkásságát juttatja a néző eszébe, de ahogy a befejezésből kiderül, ez is megtévesztés. A sokszor zavaros alkotást egy fiatal színész, Ryan Gosling (Kísérleti gyilkosság) lebilincselő játéka tartja össze - míg a sakkfiguraként mozgatott többi szereplőt eltávolítja tőlünk a túlságosan tudatos rendezői döntés. Nem könnyű mozi, van, aki utálni fogja, és lesz, aki imádja - de legalább nem átlagos!
Vízer
2006.04.26