Az egész olyan, mintha valóban egy középosztálybeli családban történne Brooklynban, 1986-ban. Az apa egykor sikeres, mára megcsömörlött író, az anya még csak most próbálkozik az írással. A kisebbik fiú általános, a nagyobbik középiskolás. A négy ember magántragédiáját eleinte csak az jelzi, hogy az apa a kanapén alszik, majd mindenki pszichológiai pontossággal produkálja azt, amit kell. A válás után a kisebbik gyerek az anyjához húz, a nagyobbik az apjához, emellett pedig mindkettejüknek meg kell birkózniuk az éppen aktuális életkori problémáikkal (szex, szerelem). 

Aki maga is átélte szülei válását, az döbbenten támasztja majd alá leesett állát, de annak is hitelesnek fog tűnni, aki személyesen sosem tapasztalta. Olyan, mintha csak a szomszédban történne, minden jelenete – a látens agresszió kiütközése a családi teniszpartin, a válás bejelentése a gyerekeknek, könyvlopkodás stb. – igaz az elejétől a végéig. Baumbach vagy nagyon jó emberismerő, vagy csak nagyszerűen tudta saját élményeit filmmé adaptálni. Minderre a keresetlen, mégsem észrevétlen kameramozgás és a gyerek- (Owen Kline), kamasz- (Jesse Eisenberg) és felnőttszereplők (Jeff Daniels, Laura Linney) csodálatos játéka teszi fel a koronát. **** 

Kiadás:  

Magyar, angol DD 5.1-es hang, magyar felirat – kivéve az extrákon, melyek így egy átlag nézőnek átlag angoltudással nehezen követhetővé válnak. A werkfilm rövid és semmitmondó, az audikommentár viszont formabontó: a rendező nem a film, hanem állóképek alá mondja. A majd’ 40 perc hosszú interjú a rendezővel kicsit hosszadalmas, és borzasztóan idegesítő, hogy mondatonként kétszer elmondja, hogy ’you know’. Ezenkívül ajánlók. ***

The Squid and the Whale, 2005 * 81 perc * Warner Home Video * (16)