Bizalom
Magyar filmdráma, 115 perc, 1979
A Redl ezredes és a Hanussen mellett a Bizalom volt a harmadik olyan Szabó-film, ami Oscar jelölést kapott a legjobb idegennyelvű film kategóriában, és bár a szobrocskát egyik sem hozta el - ez csak Mephistonak sikerült -, de a filmtörténelmet valami megismételhetetlen mélységgel gazdagították.

A történet a második világháború finisében játszódik Budapesten. Kata férje az ellenállás tagja, bújtatni kell, ahogyan az asszonyt is; egy külvárosi albérletbe küldik, ál-személyazonosságot kap és egy álférjet, aki szintén a nyilas rémuralom elől menekül. Két egymás számára vadidegen embert kényszerít arra a háború, hogy a túlélésért bízzanak egymásban, és furamód a háború burka teremti meg a lehetőséget a szerelemre is. A férfi és a nő kapcsolatát a megismerkedéstől az elválásig szemlélhetjük, a beteljesült érzelmek csak még drámaibbá színezik magát a beteljesületlen szerelmet, mert ez a szerelem már nem a Szerelmesfilmé; ez nyersebb, csupaszabb, és teljességgel illúziómentes. Nem a háború az érzelmek gyilkosa, hanem maga az ember, az ösztönökbe ivódott bizalmatlanság, a rettegés a másik féltől. 

Koltai Lajos operatőri tevékenysége hihetetlenül finom zárt, intim közeget teremt a drámának; sötét, gyéren világított, csaknem színtelen tereket kapunk sok arcjátékra koncentráló közelivel, amik döbbenetesen elevenítik meg a háború sújtotta generáció érzelmi torzulásait és a kétségbeesett lelki vergődést. Koltai a Bizalomnál dolgozott először Szabó Istvánnal, ez a film tette őket elválaszthatatlan párossá. 

macsek
2006.06.19