Annie Hall
Annie Hall, amerikai vígjáték (1977)
Elvetemült rajongók és a könyörtelen kritikusok hangos egyetértésben ezt a filmet szavazták meg az isteni Woody eddigi legütősebb neurózis dömpingjének, ahol a sznobizmus, a civilizációs depresszió és a populáris kultúra megejtően facsarodik a tipikus szerelmi históriába.

Annie Hall igazán magával ragadó teremtés; nyíltszívű, kedves, vidéki lány, aki állandóan elkésik, és legszívesebben azonnal a napsütötte Kaliforniába költözne. Ezzel szemben Alvy Singer végletesen neurotikus, kétségbeejtően pesszimista, New York-imádó komikus, aki mindenben antiszemita összeesküvést vél felfedezni, elképesztően határozatlan és persze gyűlöli Kaliforniát. Sorsszerű tehát, hogy egymás mellett kötnek ki, mint ahogyan az is, hogy Alvy megijed a kapcsolattól, és szépen lassan ellökdösi maga mellől a lányt. És az is teljesen egyértelmű, hogy ezt később alaposan megbánja. Tökélyre fejlesztett analitikus módszerével próbálja helyrerakni fejében az emlékfoszlányokat, miközben végig ott szorongatja kezében azt a bizonyos görbe tükröt, amin keresztül bepillantást nyerhetünk a saját és rajongásig szeretett New York-ja életébe.

  

A karakterisztikus Woody-féle elbeszélő stílus innen szökkent szárba; a szabadon kezelt idő, önkényes előre-hátra ugrálás, a rohamszerűen feltörő önvallomások, kiszólásokkal tarkított intim vívódások sorozata és persze a tréfát nem ismerő kifinomult értelmiségi humor. 

 

Bár a rendező saját bevallása szerint még adós a világrengető nagy mesterművel, azért az Annie Hall méltán töltheti be ezt a szerepet az életműben. A 4 Oscar-os neurotikmozi ugyanis briliáns intellektussal és bájos eleganciával nevetteti ki velünk saját lesújtó esetlenségünket.  

 

 

 

macsek
2006.09.11