A nagy fehérség
The Big White, 2005 Színes, feliratos amerikai thriller, 100 perc
Miért éppen Alaszka? Mert úgy tűnik, itt mindenki bolond kicsit, és mert az iszonyat hideg és világtól való elszigeteltség furcsa dolgokat eredményez arrafelé, még a biztosítási csalások bizarr világában is!

Adott egy balfék, aki adósságokban nyakig ülve próbál vezetni egy rosszul menő utazási irodát, továbbá van egy ambiciózus fiatal biztosítási nyomozónk és egy csontkeményre fagyott gazdátlan hulla, tessék ezt szépen összekombinálni. Vegyük továbbá figyelembe az utazási ügynök sültbolond nejét és eltűnt öccsét, a biztosítós fickó válságban lévő kapcsolatát, illetve a hullát legyártó két önérzetes, de mégiscsak kezdő bérgyilkost, és már kaptunk egy kellemesen sötét kis vígjátékot, északi megvilágításban, süvítő széllel, randa füles sapkákkal, őrült szomszédokkal és kóbor jávorszarvasokkal. 

A filmnek nincs sok unalmas pillanata, ami art moziknál mindig kellemes meglepetés, és minden zavarossága ellenére a sztori elég fordulatos - ha ezek a fordulatok nem is mindig a hétköznapi logika vagy a hollywoodi koreográfia mentén zajlanak. A szeméttartályban talált hulla körüli hercehurca, a furcsára sikerült túszejtés, a nagy leszámolás a hómezőn, és persze hőseink elbaltázott magánélete szerves részét képezik a száraz humor és a vérbő komédia közötti folyamatos ingázásnak - és ezt nehéz megunni. Azt ugyan még mindig nehéz megszokni, hogy Robin Williams mindenáron komoly színész akar lenni, de szerencsére itt visszafogottan játszik, inkább átengedi a teret a többieknek, elsősorban Giovanni Ribisinek és Holly Hunternek, akik aztán beleadnak apai-anyait. 

A film egyetlen hátulütője, hogy a történet, az elmesélés hangneme és maga a helyszín is meglehetősen emlékeztet a Coen testvérek zseniális és meglehetősen gonosz Fargójára - de ott egye meg a fene, láttunk ennél sokkal rosszabb referenciákat is! 

Vízer
2006.10.12