Tegnapelőtt
Magyar filmdráma, 112 perc, 1981
Íme egy újabb kiábrándító kordokumentum a dogmatikus időkről. Az ötvenes évek Magyarországának viszontagságai sok lélekben okoztak gyógyíthatatlan sebeket, és ezek a személyes motívumok – végigvezetve a tények szürke hálóján – mindennél emberközelibben tolják a fiatal nemzedék arcába a honi történelem ezen súlyos időszakát.

Némiképp azért meglepő, hogy Bacsó Péter először fesztelen derűvel tette nevetségessé a diktatúra pokoli mechanizmusát a Tanú című anekdotikus szatírában, majd utána nyúlt a torz eszmények roppantotta tragikus személyiség-meghasonláshoz, ami a Tegnapelőttben olyan megrendítően dramatikus – olykor már-már melodramatikus – közeget teremt.

Főhősnőnket, Dorottyát néhány évvel a háború után kicsapják az apácák vezette leánynevelő intézetből, és életét ezután a „mozgalomnak” szenteli. Lelkes NÉKOSZ-istaként részt vesz a jugoszláviai vasútépítő akcióban, a kékcédulás választásokon és a pártgyűléseken. A történelem viharai azonban nem kímélik; a Rajk-per mondakörhöz kapcsolódóan megvádolják szerelmét is, akit az ő hamis tanúvallomása alapján akarnak elítélni. Dorottya idealizmusa és gyermekien naiv lelkülete nem bírja a gyűrődést, és elárulja a szerelmet. Az elveszített kapaszkodó, a foszló eszmék és a kíméletlen önmarcangolás végzetes szituációba taszítja a teljesen kiábrándult asszonyt, aki a sztálinvárosi kohó frissen csapolt acélfolyamában látja a végső megoldást.  

Tárgyilagos, abszolúte fölösleges túlművészkedés-mentes, korrekt munka, még akkor is, ha néhol jogosan úgy érezzük, hogy a filmben felvezetett drámai alanyok inkább csak papírízű statiszták a saját sztorijukban a politikai események súlyosan sötét konfliktusai mellett.  

macsek
2006.11.17