Delta City büszkesége immáron tízéves (a valóságban majdnem húsz, hiszen az alapművet még Verhoeven bá’ jegyezte, 1987-ben), ezért ajándékba egy gondolkodó testvért (SAINT) találnak ki neki, amit szintén a már - előző epizódokból ismert - veszteséges OCP fog összeszerelni, méltó búcsúképpen, és amely cégről ismételten csak kiderül, hogy a gonosz melegágya, akit ebben a részben Csontgépezetnek neveznek!

Hát ez elképzelhetetlenül gagyerák sztori, már csak azért is, mert az eddigi részek is hajszálpontosan ugyanerről szóltak, és még abban sem reménykedhetünk, hogy legalább a látványvilággal elkápráztatják igénytelen agyunkat, hiszen a Robotzsaru szériára a levetett technológia mindig is jellemző volt, hogy mást ne mondjak, védjegy! Akik rajongók voltak, szinte kizárólag Peter Weller szögletes mozgáskultúráját istenítették, vagy képregény-fanokból avanzsáltak a filmvilág úttörői közé, sírjunk velük együtt ezen az éjszakán!