Blöff
Snatch, angol-amerikai akciófilm, 2000, 104 perc
Minden Amszterdamban kezdődik, ahol a dörzsölt gyémánttolvaj, Franky Four Fingers elrabol egy hatalmas követ, New York-i főnöke megbízásából. Ám balszerencséjére megáll pár napra Londonban, hogy elpasszoljon néhány kisebb brillt, és itt találkozik az orosz fegyverkereskedővel, Penge Borisszal.

A ravasz orosz felbérel három ügyefogyott fekete bűnözőt, hogy elrabolják a gyémántot Frankytől. Persze semmi sem megy a terv szerint, viszont a pancsereknek sikerül magukra haragítani a rettegett bandavezért, a disznófarm-tulajdonos Brick Topot, aki a bokszbizniszben is érdekelt. Így ismerhetjük meg a Törököt, történetünk narrátorát és társát, Tommyt az illegális bokszmeccsek kispályás „menedzsereit”. Ám Török és Tommy versenyzőjét közvetlen a meccs előtt egy üzleti vitában könnyedén kiüti az ír roma, Mickey O'Neil, így végül neki kell a ringbe szállnia - miközben megérkezik londonba az amerikai maffiózó, hogy visszaszerezze a jókora gyémántot.

És így találkozik az illegális boksz meg a gyémántkereskedelem, és persze a megannyi szál a kétszínű orosz fegyverkereskedőtől a pipogya néger zálogházasokig, a cigányok kutyáiról nem is beszélve. Mindez csak egyes elemeiben különbözik Ritchie első filmje, a Ravasz, az agy és két füstölgő puskacső alaptörténetétől, sok a visszatérő arc is, mint Jason Statham vagy Vinnie Jones - a kivitelezés azonban érettebb, profibb és látványosabb. Manapság egy-két főszerep köré építik a történeteket, elég néhány nagy név, hogy elhúzza a szekeret. A Blöffben viszont a csavaros, sok szálon futó sztorié a főszerep. A színészek csak aztán következnek - beleértve Brad Pittet is, aki itt tényleg zseniális az össze-vissza hadováló, de villámgyors öklű, megbízhatatlan ír-roma bokszoló szerepében.

2007.09.20