Hullámhegy
Swept Away, Amerikai-angol romantikus vígjáték, 2002
Ha van film, amivel csúnyán elbántak a kritikusok, ez az, noha ezt korántsem érdemelte meg.

Igaz, Madonna meglehetősen egyenetlen színészi pályafutását a kezdetektől kaján örömmel szedte ízeire a filmszakma - az akkori férjével, Sean Pennel közösen készített Sanghaji meglepetés tényleg pocsék volt, de a többivel semmi baj -, ami némileg indokolatlannak tűnik, de ha jobban megnézzük, ez a sorsa minden énekesnek, aki színészkedni merészel, Whitney Houstontól Mick Jaggeren át Eminemig. Pedig pár kisebb-nagyobb hibától eltekintve a Hullámhegy egyáltalán nem rossz film -, már csak azért is, mert egy eleve könnyednek szánt darabról van szó, és mert egy, annak idején, 1974-ben a legjobb külföldi filmként Oscarra jelölt olasz alkotás, a dallamos című Travolti da un insolito destino nell'azzurro mare d'agosto remake-je. Guy Ritchie (A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, Blöff), ki, mint tudjuk, Madonna férje, ráadásként volt olyan rendes - vagy figyelmes -, hogy a 74-es verzió főszereplőjének a fiát, Adriano Giannini kérje fel a férfi főszerepre, ha már a nőit kedves nejére osztotta.

Ők ketten, a filmbéli elkényeztetett amerikai milliomosnő, Amber Leighton - bizarr módon ez Guy Ritchie édesanyjának a neve - és a jóképű olasz halászlegény egymás szöges ellentétei, ám egy luxusjachton mégis egymás mellé kényszerülnek. Itt aztán a hisztis Amber pokollá teszi a jó szándékú Peppe életét, de amikor véletlenül egy lakatlan szigetre sodródnak egy gumicsónakban, fordul a kocka, és Peppe kamatostul visszaad mindent. Elismerjük, a lezárás nem is kicsit szirupos, de a felcserélt szerepek vígjátéka a filmidő nagy részében remekül működik. Kifejezetten vicces például Madonna rögtönzött koncertje a szigeten - hangja és előadása inkább egy részeg Britney Spearsre emlékeztet, és még a sirályokat is elriasztja.

Forrás: Est.Tv Magazin

2008.09.05