Control
Control, 2007 Fekete-fehér, feliratos angol-amerikai-ausztrál-japán életrajzi film, 122 perc
Bizony felnőtt azóta pár generáció, és már rég nem Joy Divisionre buliznak, de a tragikusan fiatalon elhunyt Ian Curtis és zenekara akkor is egyszerre képvisel egy korszakot és egy életérzést.

Ian Curtis és a Joy Division a késő hetvenes évek angol poszt-punk szcénájának talán legjobb és kétségkívül legnagyobb hatású előadói voltak - pláne annak fényében, hogy mindössze két albumot adtak ki -, ám a depresszióra hajlamos Curtis a nagy áttörést jelentő amerikai turné előtt, alig 23 évesen öngyilkos lett. Akárcsak Brian Jones, Sid Vicious vagy Kurt Cubain, Ian Curtis ma már legenda, és a világhírű fotósból, illetve kliprendezőből lett Anton Corbijn ehhez méltó tisztelettel és méltósággal nyúlt a témához.

Egy életrajzi film persze nem ad sok mozgásteret - és a film alapjául Curtis ma is élő, és nyilván sok mindent számon kérő özvegyének könyvéből készült -, de Corbijn bámulatos precizitással mutatja be azt a pánikot és szorongást, amely lassan, de biztosan hatalmába keríti a nyomasztó környezetéből éppen csak kitörni képes énekest. Furcsa elképzelni, hogy mi kerget valakit a halálba pont akkor, amikor már képes lenne saját sorsát irányítani, de a film talán választ ad erre a kérdésre is. És le a kalappal a Curtist játszó Sam Riley előtt, aki egyrészt tényleg életre kelti Curtist minden tragikumával és furcsaságával együtt, másrészt eleve zseniális, harmadrészt pedig, mert ő énekelt fel minden számot. A film persze bőven élvezhető azoknak is, akik még sosem hallottak a Joy Divisionről - de azért őket illik ismerni.

Vízer
2008.09.24