Őrült Szentivánéj
Midsummer Madness, 2007 Színes, feliratos lett-angol-osztrák-orosz romantikus vígjáték, 94 perc
Kellenek minden filmbe érdekes, sőt néha bizarr karakterek, de azért jó, ha nincs túl sok belőlük, különben fogják magukat és átveszik az irányítást.

Régi filmes és irodalmi, és még ki tudja milyen sztereotípia, hogy Kelet-Európában csupa csodabogár lakik, akik ugyan nem csinosak és nem is nagyon tiszták, de közvetlenek és valahogy sokat tudnak az életről. Ilyen figurákkal pakolta teli filmjét a német illetőségű, de lett születésű Alexander Hahn; nagyon lazán összekapcsolódó történeteit pedig a többnyire gyönyörű lett tájba helyezte, és annyi különcöt trombitált össze, amennyit csak tudott, és aztán jó sok rácsodálkozó külföldit szerzett melléjük, hogy kerek legyen az egész.

Van itt egy ideges amerikai srác, aki sosem látott mostohatestvérét keresi egy rámenős taxisofőr segédletével, két liverpooli tűzoltó a lettországi kollégáihoz ugrik át bulizni, a forróvérű stewardess a japán vőlegényét viszi haza bemutatni, egy furcsa francia pár egy urnával téblábol, és két amatőr olajtolvajjal, illetve egy álorosz álmaffiózóval is találkozunk. Mindenki keres valamit, aztán többnyire átugrálják a jól megrakott tüzet, hiszen Szent Iván éjszakája van, és ha már Kelet-Európa, akkor isznak is rendesen. És van, aki szimpatikus, van, aki kevésbé, ahogy a történetszálak közül is akad életrevalóbb és kevésbé hiteles, elmaszatolt vagy jobban összerakott, de maradjunk annyiban, hogy a filmet nem a cselekménye miatt érdemes kedvelni, hanem a hangulata miatt. 

Vízer
2009.04.16