...akkor valóban nem is kifejezetten női filmről van szó, bár ehhez a feministáknak is volna szava, akárcsak a szintén Scott által rendezett G. I. Jane-hez is volt. Louise például kemény csaj, szüksége is van a talpraesettségre, hiszen pincérnőként dolgozik. Barátnője, Thelma viszont visszafogott és elkeseredett, belefáradt a háziasszony szerepébe. Mindez persze megváltozik, amikor Louise rábírja barátnőjét, hogy rúgjanak ki a hámból, ruccanjanak ki a hétvégén, hogy elfelejtsék a mindennapok gondjait. A nők útja kellemesen indul, sőt, Thelma egy csinos szélhámosnak köszönhetően egyre felszabadultabb lesz - ez volt amúgy Brad Pitt nagy áttörést jelentős alakítása -, ám egy váratlan esemény örökre megváltoztatja az életüket. Amikor az egyik bárban megismert férfi meg akarja erőszakolni Thelmát, Louise agyonlövi a fickót. Bár az önvédelem jogos, ettől kezdve állandó menekülés az életük, és megpróbálnak átjutni Mexikóba, mielőtt a zsaruk elkapnák őket.

A történet maga nem túl bonyolult, és Scott bevallottan sokat kölcsönzött a nők elleni erőszakra épülő ún. exploitation filmek dramaturgiájából, ám a mára kultikus helyiértékű film óriási sikerét ez aligha magyarázhatja. Lehet, hogy a titok inkább a remek és a forgatókönyvbe is sokat belepiszkáló Susan Sarandon alakításában keresendő. A forgatókönyvet mellesleg Goldie Hawn és Meryl Streep részére írták, a szépfiú szerepére Brad Pitt mellett az akkor még majdnem ismeretlen George Clooney is jelentkezett - és milyen jó, hogy nem ők kapták a főszerepet! 

Forrás: Est.Tv Magazin