Kull, a hódító
Kull the Conqueror, amerikai kalandfilm, 95 perc, 1997
Az influenzaszezon idején morbidabb lázálmaimban egyre gyakrabban tűnik fel a bőrtangás Kevin Sorbo, amint medvetáncot jár egy hegyes fülű cirkuszi törpével. Dacára annak, hogy a Herkules c. sorozatból mindössze tíz percet láttam néhány évvel ezelőtt. Ennek tükrében belegondolni is szörnyű, miféle víziókat generálna egy másfél órás fantasy mű a kigyúrt Conan-imitátor főszereplésével.
A helyzet azonban mégsem olyan súlyos, hiszen itt van nekünk Tia Carrere is, akivel kapcsolatban – zs-kategóriás életmű ide vagy oda – szinte minden életerős férfiú fantáziált már liftbe szorulós életképekről. A probléma csupán annyi, hogy ezúttal egy megátalkodott varázslónőt alakít, és mint ilyen, mellvillantás helyett inkább barátságtalanul hunyorít, és görcsbe merevedve hülyeségeket mormol. Mindezt annak érdekében, hogy megakadályozza a Bundesliga-frizurás hős hatalomra kerülését, és igazságos uralkodását. Kull, a barbár ugyanis a jóslat és a fertelmesen banális forgatókönyv szerint csakis akkor győzhet végleg az ellenség felett, ha csókban részesül a kiválasztott uralkodónőtől.
kirsch
2009.06.19