Tetro
Tetro, 2009 Színes, feliratos amerikai–olasz–spanyol–argentin filmdráma, 127 perc
A Keresztapa-trilógia és az Apokalipszis most Oscar-díjas rendezője, Francis Ford Coppola utoljára több mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, az 1997-es Az esőcsinálóval és az 1992-es Drakulával készített fontos filmet.

 Ezúttal egy részben önéletrajzi ihletésű opusszal jelentkezik, melyben egy zűrös családot ismerhetünk meg. Bennie és Tetro egy híres karmester (Carlót Klaus Maria Brandauer alakításában a mű flash-back jeleneteiben láthatjuk) gyermekei, akik között igen tetemes a korkülönbség, és egyébként rég el is szakadtak egymástól. A mindössze 17 éves Bennie éppen emiatt dönt úgy, hogy mikor hajójával Buenos Airesbe érkezik, felkeresi a tékozló bátyót. Csakhogy Tetro egy cseppet sem örül rég látott öccsének: a férfi kiállhatatlan, ellenszenves és barátságtalan (a fiúval sokkal kedvesebb Tetro barátnője, a táncosnő, Miranda). Bennie mégis marad, hogy felderítse a múltat, mindenekelőtt apja és bátyja problémás kapcsolatát.

Habár Coppola korábban is igen sokoldalú alkotónak bizonyult, akinek életművébe a nagy filmek mellett olyan mozik is befértek, mint az Előre a múltba vagy a Jack, ezúttal igazán meglepi rajongóit, ugyanis átment Almodóvarba. A fekete-fehér fényképezést leszámítva (a Tetrónak érdekes módon csak a flash-backjei színesek) a legtöbb domináns elem (sötét titok a múltból, családi kapcsolatok, bolondos művészvilág, szex, játékosság, Carmen Maura színésznő személye) a spanyol rendező korai munkáit idézi. A Tetro ezzel érzékeny, de csapongó mű, amit nemigen tudunk majd hova tenni. 

fürkész
2010.04.20