Bouvard és Pécuchet címmel elkezdett egy regényt az emberi butaságról, ám végül nem fejezte be. A történet két párizsi írnokról szól, akik elérve a nyugdíjas kort vidékre költöznek. Ám vallva az „öreg ember nem vén ember” tézist, alkotni vágynak.

Elhatározzák, hogy tanulni és tanulmányozni fognak, lehetőleg egyszerre mindent, hogy aztán – az enciklopédistákhoz hasonlóan – mindenről megalkothassák saját definícióikat. Aztán ahogy várható, rendre galibát okoznak a kísérleteikkel. A kisváros lakói bosszankodnak, a közönség viszont remekül szórakozik.