A hódkóros
The Beaver, 2011 Színes, feliratos amerikai vígdráma, 91 perc
Mel Gibsonnak, úgy tűnik, még sokat kell dolgoznia azon, hogy visszanyerje a filmvilág és a nézők bizalmát, már ha van visszaút onnan, ahová néhány jól irányzott mozdulattal nemrégiben száműzte magát.

 Mindenesetre az már nyilvánvalóvá lett, hogy nem a jó barát, Jodie Foster harmadik rendezése fogja helyrebillenteni a karrierjét, A hódkóros ugyanis hatalmasat bukott a tengerentúlon, s sokáig kétséges volt, hogy eljut-e egyáltalán a hazai mozikba. Kérdés, hogy ha épp valamely ügyeletes sztárra bízza Foster a főszerepet, hogyan máshogy alakul filmje sorsa, amely ugyan előző két rendezői próbálkozásához (Más, mint a többiek, Szédült hétvége) hasonlóan nem eget rengető, de számos erénye okán ennél azért jóval több figyelmet érdemelt volna.

Walter Black elért mindent, amire ember vágyhat, ám hiába a sikeres karrier, szerető feleség, két gyerek, kényelmes otthon és „az a szép ződ gyep”, hősünk egy napon mély depresszióba zuhan, amelyből senki és semmi nem tudja kimozdítani. A kapaszkodók fogytán a tehetetlen feleség (Jodie Foster) könnyes búcsút vesz urától, aki távozva, egy lepattant garzonban próbálja eldobni magától az életét. Az öngyilkosság csak kísérlet marad, a megváltás pedig egy konténerbe dobott, szakadt plüsshód-bábu képében jön el. Walter új ’barátjával’ felfegyverkezve lassan visszatalál az életbe, ám kezdettől belátható, hogy a megoldás csak átmeneti lehet...  

Kár, hogy Foster a sok lehetőséget rejtő alaphelyzetből közel sem tudta kihozni a maximumot: hiába az erős kérdések, ha a válaszok megúszósan elnagyoltak és maszatosak. Anton Yelchin és Jennifer Lawrence párhuzamos történetszála viszont sokat dob a nagy egészen.  

zsinora
2011.09.01