A K. V. Társulat tagjainak annyira megtetszett a történet, hogy Pelsőczy Réka rendezői segédletével színpadra álmodták a többgenerációs szomorújátékot, melyben négy nő – anya, lány, unoka, dédunoka – keresi a boldogsághoz vezető utat, miközben végigélik a XX. század szinte teljes történelmét.

Az egyéni tragédiák mellett bonyolult viszonyrendszerük is fókuszba kerül, az írónő mindenféle szépelgéstől mentes, egészen precíz és kellően ironikus képet fest a korosztályok közötti kommunikáció komisz kis zsákutcáiról, valamint remek kritikai érzékkel boncolgatja a családi tabuk és a női alkoholizmus kérdéskörét is.