Tengerre, franciák!
Ni à vendre ni à louer, 2011 Színes francia vígjáték, 77 perc
A gyermeket váró leszbikus anarchista punkpár beint, mert nem állnak meg nekik, mikor stoppolnak. Elegáns ruhába öltözött fiatal nő ásványvizet vásárol, hogy utána a bolt előtt kilocsolja a palack tartalmát. A boltos vonalzóval...

...húzza a vonalkódot. Öttagú család tapsra sátorbazilikát állít. Egy perverz úr szado-mazo szexkalandra érkezik a tengerparti motelbe, ám a dolog nem éppen a tervei szerint alakul. Egy elszabadult papírsárkány magával rántja egy hölgy nyakláncát. Kövér házaspár felváltva unatkozik és szókirakózik egymással picurka kulipintyójában a kempingben. Ámokfutó golfosok szabadulnak el a francia tengerparti városkában. S közben a lakókocsiparkban is zajlik az élet, mindehhez pedig egy valószerűtlen helyeken fellépő rockegyüttes egy-egy koncertje nyújt keretet.

Ilyen és ehhez hasonló számtalan vidám apró történetszilánkból áll össze a képregények világából érkező Pascal Rabaté szertelen kis alkotása. A szöveg nélküli (pontosabban csak egy-egy elszórt mondatot, indulatszót felvonultató) filmben a nagyon sokféle emberrel együtt nagyon sokféle humor jelenik meg.

A tengerparti helyszín és a burleszkelemek Jacques Tati Hulot úr nyaralt idézik, de nevethetünk pajzán, játékos, abszurd és durva poénokon is – miközben felbukkan néhány ismerős arc Maria de Medeirostól (Ponyvaregény) Dominique Pinonig (Amélie csodálatos élete). A Tengerre, franciák!-ban nagyon sok az ötlet, és szerencsére az alkotók pont időben (szűk 80 percen belül) hagyják abba ahhoz, hogy ne váljon fárasztóvá. 

fürkész
2011.11.23