...Zohannal! és a Nagyfiúk, idén tavasszal pedig a Kellékfeleség. Hogy a sztárhoz hű közönség ne maradjon Sandler-mozi nélkül az év második felében sem, az alkotópáros gyorsan összedugta a fejét, és a hálaadás környékére előrukkoltak egy újabb opussal. A hozzánk szilveszter táján érkező Jack és Jill agyatlanságban még annak ellenére is jócskán fölülmúlja várakozásainkat, hogy a fenti lista fényében eleve nem támasztottunk nagy elvárásokat, de valljuk be, bumfordiságában azért van valami szégyellnivalóan szórakoztató.  

Sandler jelenléte ezúttal a megszokottnál is erőteljesebb. A címszereplő ikerpár csatározásait bemutató mozi ugyanis nem is one, hanem „two-in-one-man-show”: a fáradhatatlan komikus egy személyben formálja meg Jacket és elmaszkírozva annak ikerhúgát, az otromba és kibírhatatlan vénlányt, Jillt (sőt mellesleg producerként és forgatókönyvíróként is jegyzi a mozit).

A soványka cselekmény csak apropóul szolgál a komikus kétnemű ámokfutásához, amelyben – hogy, hogy nem – hangsúlyos szerepet kapnak az altesti (nem poénos) poénok. Al Pacino hősszerelmesként, saját magát alakítva asszisztálja végig a filmet, és Johnny Depp is cameózik egyet. Rövid közös jelenetük egyébként az opus egyetlen igazán vicces momentuma, pedig semmi mást nem tesznek, csak önmagukat adják. Ellentétben Sandlerrel.