Mindkét írást Nagy Sándor perzsa hadjárata és a görög kultúra erőszakos terjesztése inspirálta, amely téma már diákkorától foglalkoztatta az írót. A szuzai menyegző története is az erőszakos asszimiláció kérdéskörét járja körül, hiszen a címben is említett menyegző tízezer közrendű katona és ugyanennyi perzsa leány ünnepélyes frigyre lépését jelenti, melyet maga Nagy Sándor adott parancsba i.e. 324-ben, midőn megtérve indiai hadjáratából Susa városában pihent meg.

A hatalmas és fényűző ünnepség öt napon át tartott, és maga a ceremónia perzsa szokás szerint zajlott, hogy ezzel is hangsúlyozzák Nagy Sándor jóindulatát a perzsa nemesség felé. Tervei szerint a tömegesen létrejövő vegyes házasságokból született volna meg az a kevert arisztokrácia, mely birodalmának alapját jelenthette volna a jövőben. Azonban az ötlet nem járt sikerrel, még Nagy Sándor legjobb barátja, Parmenion is az uralkodó akarata ellen fordult...