Holdfény királyság
Moonrise Kingdom, 2012 Színes, feliratos amerikai vígdráma, 94 perc
Van, amikor a stílus, bármilyen eredeti is, agyonnyomja a filmet, és van, amikor az teszi igazán különlegessé, és van, ahol a stílus maga a film, és ha valakinek a munkáira az utóbbi állítás igaz, az Wes Anderson.

Az ő különcsége, részletek iránti vonzódása és végsőkig kifinomult ízlése olyan, mint valami különleges étel, amiért rajongani lehet – és amihez sokan hozzá se nyúlnának, mert olyan furi.

Anderson két legutóbbi munkája, az Indiában játszódó, színpompás Utazás Darjeelingbe és az egész estés animációs A fantasztikus Róka úr – amely különben a Titanic Filmfesztivál nyitófilmje volt – nálunk csak a DVD-kiadásig jutott, így tulajdonképpen a seggünket verhetjük a földhöz, hogy a Holdfény királyság itt is a mozikba kerül. Pedig ez is van olyan furcsa, mint a rendező többi alkotása, hiszen alapvetően egy cserkészmoziról van szó. 

Hőseink ugyanis apró cserkészek és cserkésztisztek egy kicsike szigeten, valahol az amerikai partvidéken, és egész konkrétan 1965-ben. Az egyikük beleszeret egy környékbeli lányba, majd együtt megszöknek – hasznosítva mindazon ismereteket, amelyek egy jó cserkész sajátjai. Az eseményre az egész sziget és annak minden hangyás lakója felbolydul és megindul a keresés, vagyis a Wes Anderson-filmekre oly jellemző, látszólag cél nélküli fel s alá rohangálás sok csomaggal és egyéb tartozékkal. Csakhogy, mint mondottuk, nem a fapofával előadott történet a fontos – bár az sem rossz, az ifjú szerelem keserédes felhangjaival –, hanem a stílus, ami egyszerűen magával ragadó.  

Vízer
2012.05.29