Stefanovits előszeretettel nyúl a görög és római kultúrák formáihoz, alakjaihoz, a különösség megjelenítéséhez, az elkeretezés szimbolizációjával. Időparadoxonjaiban egybekapcsolódik emlékezet (múlt) és a jelen idő, mintha egy időhurkot látnánk, és nem tudnánk belőle kitörni. Az emberi szenvedés és öröm, hatalom és az uralkodás ismétlődik, maszkkal és maszk nélkül.