A pót télapó

Ha meglátom az állandóan mesterkélt, negédes vigyort a pofaberendezésén, még a Star Treket is elviselhetetlenné teszi nekem, muszáj lesz elkapcsolnom, pedig ott nem is táncol vagy énekel, csak okoskodik. Most, mint általában rendesen, - vicceskedni fog, méghozzá gyerekközeli érában, előre borítékolom a nyálhenger mindent elsöprő támadását. Lucy Cullinsról (Whoopi Goldberg), a Teleshop rettegett produceréről szól ez a film, aki kezdetben nagyon gonoszul viselkedik, például senki sem hinné el róla, hogy egyszer ő is volt gyerek. Igazi munkamegszállott, aki foglalkozásából eredően gázol keresztül mindenen - ami normális - csak a Teleshop fantáziavilágában érzi jól magát.
 
Egy nap azonban a szereplőválogatáson kifogja az igazi Mikulást, aki utódot keres magának, mert unja már a cukorbanánt. Mikulás bácsit igencsak sürgeti az idő, hisz mindössze négy hete van karácsonyig, hogy betanítsa a jelöltet, különben az Északi-sark megolvad, és vége lesz a világnak. Igazi oksági összefüggést nem látok a dolgok között, de majd valahogy biztosan megmagyarázzák a történetben. Az egyetlen lehetséges személy a pót-posztra pedig nem más, mint Lucy, aki nem elég, hogy szőrösszívű, de még kibékíthetetlenül haragszik is a Mikulásra, és biztosan azt is elmondják majd, miért. Gondolom, innentől majd gyökeres változás áll be Húpi magatartásformájában, és igazán nyeríteni fog a végére. Csak azt nem értem, hogy az ilyen típusú filmet miért éppen az éjszaka közepén játsszák, távol az ünnepektől, mikor a dolgos ember egy kis vérrel akarja beáztatni álmait, készülődve a következő napra.