Malac a pácban

A filmművészet is előszeretettel nyúl hozzá, legutóbb Marc Evans Traumájában ismerhettük fel elemeit, igaz, elég kreatívan felhasználva: egy hátborzongató thriller szimbólumai közé rejtve. Rajzfilm több is készült már a meséből, Gary Winick mostani próbálkozása viszont az első élőszereplős nagyjátékfilm, melyet a könyv ihletett. 
 
Az eredeti címből nem, de a magyarból kiderül, hogy mesénk főhőse egy malac, tehát örülhet minden kisgyerek és Babe-rajongó, mert újabb beszélő állatos filmet láthat, melyben ráadásul a malac mellett kedves birkák, aranyos libák, bájos bocik és egy édes paci is felbukkan. A nem annyira jó hír, hogy igen fontos szerephez jut egy patkány, és még fontosabbhoz egy pók - őket pedig már ugye senki sem szereti olyan nagyon. Mindezt kompenzálja viszont az ember főszereplő, a tizenkét éves Dakota Fanning (Világok harca, Nagydumás kiscsajok), aki - ha lehet - még az állatoknál is aranyosabb. Az meg a legnagyobb cukiság, amikor az aranyhajú kis Dakota megfürdeti barátját, a kismalacot (név szerint Wilburt), majd együtt alszanak az ágyban. 
 
A gyerekek rengeteg tanulságos meséből megtanulhatták már, hogy az állatokat szeretni és tisztelni kell, meg hogy a barátság mindennél fontosabb, a Malac a pácban viszont arra is felhívja a figyelmet, hogy még egy pók is lehet a világ legkedvesebb teremtménye - és mindezt ráadásul gyönyörűen és meghatóan teszi.