Noé bárkája

Legújabb alkotásával - amely a 38. Magyar Filmszemle nyitófilmje volt - mégis rögtön korábbi műveinek témájához talált vissza. „Kell egy csapat!” (Régi idők focija) és „Egyedül nem megy!” (Ripacsok) - üzeni most, a Noé bárkájával is. A bibliai cím meglepő módon egy VI. kerületi régi, gangos bérházat takar, amely a maga tizenhárom lakásával és igen sokszínű lakóközösségével elég vegyes képet mutat. Lakik itt nyugdíjas, unokáját egyedül nevelő moziigazgató, lakásából húsz éve ki nem mozduló öreglegény, szerelmesen epekedő idős hölgy, alkoholista, szeretőt tartó virgonc asszony, mentős és felesége, kakadut nevelgető rapper, cigányzenész, kínai vendéglős, három filmsztárnak készülő lány és még néhány, nehezen beazonosítható balfék. 
 
Főszerephez mégis az egykori moziigazgató, Stock Ede (Garas Dezső) jut, aki - habár alig van beszélő viszonyban unokájával (Stefanovics Angéla) - az 5 millió forintos nyeremény reményében benevez az egyik kereskedelmi tévé által meghirdetett „Az ország legjobb nagypapája” vetélkedőre. A cél (a győzelem) érdekében először csak a hű barát, Tálas Aurél (Kállai Ferenc), majd lassanként az egész ház Stock oldalára áll, és mindenféle hasznos és haszontalan jó tanáccsal látják el az öreget, hogy amikor eljön a döntő napja, egy emberként drukkoljanak neki...