300

A rendező ugyan bizonyos Zack Snyder, egy jó vizuális érzékkel rendelkező, ügyes mesterember, de a film csakis a Frank Miller-univerzum részeként értelmezhető. A mindenre elszánt spártai harcosok, szinte torzszülött perzsa ellenfeleik és az oldalukon megjelenő már-már mitológiai fenevadak nem az ókori történelem, hanem egy különös, sosemvolt képzeletvilág szülöttei, a thermopülai csata újrajátszása pedig csak ürügy a pokol kapuinak megnyitására.
 
Ha a történet billeg is néhol - mint az eredeti Miller-képregényben nem is szereplő politikai cselszövések esetében -, parádésan felépített és előadott, igazán nagyszabású darabról van szó, amely inkább emlékeztet egy wagneri operára, mint kosztümös filmre. Felejtsük el a szabad nyugati világ és a zsarnoki kelet összecsapásának ideológiai zagyvaságát, és tessék élvezni a páratlanul megkomponált csatajeleneteket, a szilaj hősök küzdelmét és a halálmegvető bátorság férfias üzenetét! Mert aki nem tud az első pár perctől ráhangolódni erre a vizuális orgiára, annak mindez részben sokkoló, részben teljesen értelmetlen lesz, energiáit pedig felemészti a rengeteg szakállas férfi egymástól való megkülönböztetése! 
 
Ami pedig a büszke spártaiakat illeti, Thermopülai után pár évtizeddel már zsoldosokként ők alkották a perzsa sereg elitalakulatát, szóval nem szabad a filmből messzemenő ideológiai következtetéseket levonni!