56 csepp vér

Azért nagy mázlija van Bokor Attila rendezőnek és a társ-forgatókönyvíró Réz Andrásnak, hogy Shakespeare nem jogdíjas, így az ávós sarj, Júlia (a remek Veres Mónika) és a potenciális forradalmár, Rómeó (a kissé még bizonytalan Palcsó Tamás) történetét csak apróbb módosításokkal igazították az 1956-os forradalom sablonjához. Vagyis van a szerelmeseken kívül még egy kisvárosi szovjet laktanyaparancsnok és a lánya, egy, a kádári kiegyezést megelőlegező, kompromisszumkész rendőrtiszt, meg a kitelepített suhancok, akik folyamatosan belekötnek az oroszokba és az ávósokba, mert szabadságot és szerelmet keresnek a darab szerint - megnéztem volna, hogy ki mer brahiból bunyózni annak idején az államvédelmisekkel, de sebaj.
 
A kissé pocakos és enyhén kopaszodó fiatalok a pesti események hírére az utcára mennek - közülük furcsa módon többen is reneszánsz öltözetben! -, és megesnek a shakespeare-i fordulatok, csak nem tőrrel és méreggel, hanem géppisztollyal. Mindezt sok rutinos musicalszínész, pár lelkes megasztár, vagy 170 szereplő előadásában láthatjuk, megannyi kaszkadőrmutatvány és rengeteg profi módon hangszerelt és jól megírt dallal. 
 
A háttérként szolgáló véres történelmi események ellenére is könnyed darabnak a tragikus hirtelenséggel elhunyt Kaszás Attila utolsó filmes alakítása ad szomorú súlyt.