Esti Kornél csodálatos utazása

Az író vad, könnyelmű, önző és szabad énje ez a figura, titkos életének végigélője, valaki, aki nem fél kimondani és megtenni a dolgokat még akkor sem, amikor „gazdateste” már rég megfutamodott volna. Praktikus egy ilyen rosszfiú-én, mert mellette az ember játszhatja a jó szerepét.
 
A filmre adaptált Esti-sztori legfőbb erénye a fiatal rendező szuverén látásmódjából táplálkozó „másság”, vagy ha úgy tetszik elkülönülés Kosztolányitól. Ettől lesz az egész élő, és alkalmas arra, hogy mozivásznon is élvezhető történetet kapjunk. Az Esti-novellák ugyanis nem mozgalmas akciókról, fordulatos eseményekről, izgalmas kalandokról szólnak, hanem a mélyen emberi belsőről, a gondolatok csapongásáról, a megállított pillanatok kínzó emlékeiről, számadásról, múltról és jelenről. Leginkább a kétségbeejtően rövid életről. 
 
Két vonat várakozik egy pályaudvaron, látszólag hasonlóak, csakhogy indulásuk között potom 30 évnyi eltolódás és egészen más betervezett úticél szerepel. Az egyiken az Európa-szerte ismert író, Esti Kornél utazik utolsó felolvasóútjára Németországba, a másikon a fiatal és még ismeretlen Esti készül felfedezni Olaszországot. Az egyik 1933 telére, a másik 1903 nyarára datálható. Mindkettejüknek sorsfordító az utazás, a hosszú zötykölődés alatt ugyanis van idejük gondolkodni, számot vetni az élettel, nagy elhatározásokra jutni és még nagyobb kiábrándulásokat megélni… 
 
Pacskovszky mozija egyszerre játékos és mély értelmű dráma, pajkos reflexió, filozofikus igényű, elegáns munka, és nosztalgikus bájjal átitatott emlékidézés.