Deus ex machina

Sőt Gesztesi, Rékasi és Cserhalmi is felülhet Andy gépére, Szamosi Fezó Ferenc ugyanis mindannyiukat helyettesítheti. Talán kevesen hallottak Szalay Kristóf amatőr filmes vezető színészéről, ám aki egyszer látja, az örökre emlékezetébe vési figuráját: Fezó egy személyben egyesíti Peter Lorre és Marlon Brando adottságait, akár sorozatgyilkos metróvezetőt alakít (Nomen est omen), akár félkezű könyvtárost (Deus ex machina). A fenti dicséret kissé túlzott talán, a milliméterre kiszámolt romantikus vígjátékok és robbanásokkal tuningolt történelmi képeskönyvek korában azonban jóleshet némi túlzás, Szalay és csapata pedig éppen ebben a műfajban utazik: kezdetleges technikai eszközökkel ötvöznek zsánereket, dolgoznak fel világsikereket és tesznek híressé jóhiszemű amatőr színészeket. 
 
A Deus ex machina például Londonban játszódik, de a neveken és az időnként bevágott turistafelvételeken kívül a városnak nincsen sok nyoma a vásznon - mégis szívesen engedjük át magunkat a jótékony hazugságnak. A történet főhőse bizonyos Jack Black (Fezó), a veterán könyvtáros, aki előszeretettel segíti nyomozó barátja munkáját. Amikor a város nyugalmát rejtélyes gyilkosságsorozat bolygatja meg, Jack kutatni kezd, és hamarosan félelmetes titkokra lel... 
 
A Da Vinci-kód bűvkörében fogant magyar thriller minden előítéletet meghazudtolva ijesztő, szórakoztató és izgalmas egyben, ha az emberbe elég irónia és kíváncsiság szorult, és még a butuska szőke macákra is vevő.