A terror ügyvédje

Talán kevesen tudják, de Barbet Schroeder rendező pályáját rövid dokumentumfilmekkel kezdte, majd 1974-ben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy portréfilmet készített Idi Aminról, a véreskezű ugandai diktátorról. Schroeder némileg ezen alkotói korszakához tér vissza azzal, hogy több sikeres (A szerencse forgandó, Egyedülálló nő megosztaná) és langyos fogadtatású (Gyilkos donor, Kísérleti gyilkosság) thriller után Jacques Vergès-ről forgatott dokumentumfilmet. 
 
A róla készült portréfilmben Vergès bebizonyítja nekünk, hogy igen vékony a határvonal szabadságharcosok és terroristák között (bár ő a merénylők és hazájuk szabadsága érdekében robbantók után csakhamar rátért a diktátorok jogi védelmére), s nézőként mi is vaslogikával és hihetetlen meggyőzőerővel előadott érvelése alá kerülünk (ha van valami manipulatív a filmben, az tehát közvetlenül főhőse személyéből adódik). 
 
A terror ügyvédje nagyon tömény és 135 - rengeteg tényt, adatot, összefüggést közlő - percével nem éppen könnyen befogadható, de érdemes odafigyelni rá első percétől az utolsóig, mert végig érdekfeszítő tud maradni. Hamarosan pedig még tovább mélyíthetjük ismereteinket a témában a február végén bemutatásra kerülő Az ellenségem ellensége című dokumentumfilmmel, amely Vergès egyik ügyfeléről, a náci háborús bűnös Klaus Barbie-ról szól.