Az éjszaka urai

A családi krimi itt nem éppen azt jelenti, hogy egy rablásban a nagyi és a kisunoka is részt vesz, hanem azt, hogy a bűn és bűnüldözés egymással szoros kapcsolatban álló, mégis kiengesztelhetetlen világa a családi kötelékeket is szétzilálja. Mert nehéz jól menő night clubot vezetni és egész nap kokszot nyomni, ha az ember apja és öcsikéje is jeles zsaru - ahogy ez Bobby Grusinsky (Joaquin Phoenix) esetében adott. A családi nevét is elhagyó Bobby ezerrel pörög, és mindenkinek tuti haverja, beleértve pár nehézsúlyú orosz drogdílert is, ám amikor testvére, Joseph (Mark Wahlberg) razziája felbőszíti a bosszúszomjas oroszokat, hősünknek döntenie kell, hogy hova áll.
 
Nem csigázzuk itt a kedélyeket, naná, hogy a jó oldalra áll, csak ennek is ára van, például a szexi barátnő esetleges elvesztése, és ennél sokkal véresebb dolgok. A film igazi erénye nem is a krimivonal, amely egy esős-autós üldözést leszámítva nem sok újdonsággal kecsegtet, hanem pont a családi-érzelmi vonal, amelyhez igen macsó színészek asszisztálnak, mint példaul Robert Duvall és az itt szerencsére elég visszafogott Mark Wahlberg. Egyik kedvencünk, Joaquin Phoenix (A nyughatatlan) alakítása viszont komoly csalódás, ő ugyanis a film első felében azért zilált, mert jól érzi magát, a másodikban pedig azért, mert pocsékul, és ezért végig egy szavát sem érteni.