A szex és Lucía

Lucía egy kávéházban csípte fel Lorenzót, az írót, akinek a regénye - legalábbis a befűző szövegben így mondja - nagyon nagy hatással volt rá. A kezdeti, heves vonzalmat túlfűtött, szexuális egymásra találás követi. Mindketten a testi szerelem megszállottjai, a szex náluk az önkifejezés elsődleges eszköze. A nagy lángon égetett élet azonban idővel kifogyni látszik, és a lelki kínok gyötörte Lorenzo alól kicsúszik a talaj. Az emlékek előtörése közben a céltalanul barangoló Lucía új emberekkel is megismerkedik, Carlosszal, a búvárral és Elenával, aki egy kis vendégfogadót tart fenn. Ők is valami személyes tragédia elől menekültek a szigetre. Kezdetben egyikük sem sejti, hogy ugyanannak a történetnek a szereplői.

Julio Medem előző szerelmesfilmje, Az Északi-sarkkör szerelmesei tragédiával kezdődött, itt a tragédia a kiindulópont. Medem íróként mesterien illeszti össze morzsákra zúzott történetének darabkáit, eközben azonban a feszes szerkesztésről megfeledkezik, így kissé terjengős lesz az elbeszélés. Digitális kamerájával vakítóan kifehérített képeket rögzít a szigeti jelenetekben, ezzel is hozzájárul, hogy a film álomszerű meditációvá váljék a szerelemről és az élet élésének felelősségéről.