St. Trinian’s - Nem apácazárda

A St. Trinian’s mentségére legyen mondva, hogy a romlott, de vidám brit diáklányok történetét írója, Ronald Searle annak idején egy japán hadifogolytáborban álmodta meg, nyilván pszichoerotikusan kiszolgáltatott közegben. Ebből az ötletből született egy sikeres rajzfilmsorozat, amely egyben a szigetország tudatalattiját is példásan világította meg, majd több filmes feldolgozás, amelyek közül a legutolsó leginkább azzal tűnik ki a sorból, hogy eljutott hozzánk, és hogy itt Rupert Everett kedvére ripacskodhat egy kettős szerepben - és ő az alkotás egyik producere is.
 
Ő alakítja a címbéli leányiskola igazgatónőjét, illetve gonosz fivérét, az iskola pedig leginkább pocsék oktatási színvonaláról, kezelhetetlen növendékeiről és az ott puncsolt méregerős alkoholról híres. Nem is csoda, hogy a konzervatív oktatási miniszter bezáratná az intézményt, a már emlegetett fivér pedig az ingatlant nyúlná le, csakhogy a rivális lánybandák összefognak, és egy fifikás műkincsrablás, illetve egy megumbuldált tanulmányi verseny segítségével megmentik iskolájukat. Teszik mindezt inkább Benny Hill, mint a Monthy Python csoport felé kacsingatva, de az alkotók mentségére mondva a brit fapofa és fanyarság, illetve az elsütött poénok sűrűsége azért többnyire élvezhetővé teszi a filmet. Többnyire, de nem mindig.