Elégia

Roger Michell tavaly bemutatott Vénuszához hasonlóan az Elégia is egy idősödő férfi és egy fiatal lány szerelmét jeleníti meg, de itt azért nem olyan drasztikus a helyzet, hiszen az 55-60 körüli közismert kritikust, egyetemi tanárt, David Kepesht Ben Kingsley játssza - és egyáltalán nem kell hozzá apakomplexus, hogy elképzeljük, szuggesztív tekintetébe bele lehet szeretni -, partnernője pedig a 30 évvel idősebb professzorával viszonyt kezdő diáklány, Consuela szerepében Penélope Cruz. A hangsúlyok is eltolódnak: kezdetben csakugyan a két ember közti hatalmasnak tűnő korkülönbség áll a középpontban, ám a konfliktus magja később a férfi bizonytalansága és gyávasága lesz...
 
Főhősünk is a világéletében önző, hedonista életet élő, művelt, kifinomult Kepesh - rajta keresztül látjuk a lányt és azt, hogy éli meg a férfi a váratlan, ajándékba kapott szerelmet. Az Elégia ugyan nem kamaradarab, de jóformán csak párjelenetek vannak benne (David és Consuela, David és fia, David és régi szeretője, David és barátja), méghozzá olyan intenzív és átélt színészi jelenléttel fűszerezve, amit igazán üdítő figyelni. Coixet műve gyönyörű erotikus jeleneteivel, kulturális utalásaival és szinte tapintható atmoszférájával együtt minden ízében ízléses darab.