Alkonyat

Az Alkonyat világszerte olyan siker, amelyet producerek csak erotikusan túlfűtött részeg álmukban mernek egyáltalán remélni, pedig a recept tényleg egyszerű: a kedves, de magányos lány egy olyan sráccal jön össze a suliban, aki mindenki másnál másabb. Csakhogy a fiú bandája nem feltétlen örül az új jövevénynek, arról nem is beszélve, hogy néha embervért kell inniuk, mert ilyen nekik az anyagcseréjük, szóval sokan kerülnek döntés elé. Vagyis a Smallville és/vagy a Dawson és a haverok itt a Buffy a vámpírok rémével randizik, és a tiniknek minden eladható, ha az róluk szól, és legalább ketten azt mondták, hogy menő.
 
Az Alkonyatról pedig már sikerkönyv formájában is nagyon-nagyon sokan állították határozottan, hogy bizony menő. Azt pedig vegyük külön bónusznak, hogy egy olyan rendezőnőt találtak az aranytojás kikeltéséhez, aki némileg ért a tinédzserek lelkivilágához - Catherine Hardwicke a Tizenhárommal ezt már bizonyította -, és egy tényleg tehetséges lányra bízták a főszerepet. Kristen Stewart (Út a vadonba) ugyanis jóval érdekesebb és vonzóbb, mint bármelyik szomorú szemű, de gyors léptű vámpír, a Harry Potter-szériából ismert Robert Pattinson pedig minden filmbéli szupertulajdonsága ellenére elszürkül mellette. Persze ez azért is van, mert vámpír, és nem sok időt tölt a tűző napon...